Évzáró
2024-01-02
Verőfényes napsütés, enyhe idő, szinte meleg, érezni a tavasz illatát, ami pedig eléggé összezavarja az embert így december végén. Épp sétálok a veszprémi Erzsébet-liget hársfái alatt. Gyönyörű fák, persze teljes lombozattal mutatják meg magukat igazán, de így is meg-meg áll az ember egy-egy példány előtt. Jó faápolóhoz híven természetesen akaratlanul is elkezdem keresni a fahibákat, ápolási tervet készítek a fejemben, majd mikor már tíz perce egy fát bámulok, rám szól a barátnőm, hogy mit bámulom azt a szerencsétlen fát, menjünk már, neki ehhez semmi kedve. Így hát folytatjuk a sétát, és ekkor nyilal belém az a különös érzés, amit az ember az év végéhez közeledve érez. Egyszerre érezni, hogy valami véget ér, és vele együtt valami új van születőben. Ekkor döntöttem el, hogy írok egy rövid összefoglalót a 2023-as évünkről, persze a teljesség igénye nélkül, a számomra kedves pillanatokról.
A megszokott módon január elején tartottunk egy pár hetes pihenőt, közben kisebb karbantartásokat végeztünk, egy közös vacsora alkalmával megbeszéltük a terveket az évre vonatkozóan. Februárban részt vettünk a Tapolcán megrendezésre kerülő faápoló szakmai konferencián. Több érdekes, magas színvonalú előadást hallgathattunk meg.
Ezután teljes gőzzel beleálltunk a munkába. Február és március javarészt kisebb-nagyobb favágásokkal, sok tuskómarással telt. Fakivágások a Balaton parton, Balatonfüreden, Zánkán, Révfülöpön. Ebből az időszakból elsősorban az alsóörsi Szöszi cukrászda előtti hárs kivágására emlékszem leginkább, mivel itt részt vehettem a műszeres favizsgálatokban is, amik eldöntötték a fa sorsát.
Áprilisban a veszprémi ActiCity területén volt egy nagyobb projektünk, fakivágásokkal, tuskómarásokkal. Majd lassan elkezdtek beindulni a faápolási munkák is, ahogy mentünk bele a tavaszba. Cobra koronabiztosító rendszert raktunk fel egy nagyon idős kajszira Balatonudvariban, nyíreket, hársakat, tölgyeket ápoltunk Veszprém megye szerte.
Az év számomra legkedvesebb munkáját májusban kezdtük el. Pécselyen egy több hektáros birtok fáit kellett ápolnunk. Hatalmas fekete fenyők szárazoló metszése, egy gyönyörű vadgesztenye fasor ápolása, több nagy méretű hárs ápoló metszése. Ez egy több hetes munka volt, minden napja öröm volt.
Nyáron talán a faápolásokból volt több. Ezek közül emlékezetesebbek számomra egy tapolcai iskola mellett található vadgesztenye sor ápolása, faápolás Bakonynánán, ahol egy tó körül található fákat kellett rendberaknunk. Ezek mellett volt több ipari alpintechnikai munkánk is. Ablakmosás Zánkán például, ahol több napot lógtunk a több emeletes épületeken.
Augusztustól szeptember végéig a dióké volt a főszerep, ugyanis ez az időszak az, amikor a legoptimálisabbak a körülmények a Juglans regia ápolásához. Rengeteg diót ápoltunk Veszprémben, Nemesvámoson, a Balaton északi és déli partján egyaránt. Ahogy hűlt az idő és mentünk bele a télbe, újra a favágások és tuskómarások kerültek előtérbe. Nagyobb favágásaink voltak Alsóörsön, Balatonszepezden, Ajkán, Vászolyon. A legérdekesebb az Enyingtől nem messze található Dégen volt. Egy hatalmas nyugati ostorfa eltávolítása volt a feladat a település temetőjéből. A terebélyes lombkoronájú fa biztonságos lebontása a sírok között egy jó kihívást jelentett számunkra, amit tökéletesen megoldottunk.
Decemberben az időjárás miatt már egyre több idő maradt a pihenésre, tanulásra, gyakorlásra. Társmentést, kötéltechnikai gyakorlatokat tartottunk az év lezárásaként.
Röviden, tömören így nézett ki a 2023-as évünk, most pedig bátran, reményekkel telve nézünk az új évbe. Nem tudhatjuk mit hoz 2024, de abban biztos vagyok, hogy mi töretlen lelkesedéssel és energiával fogunk haladni tovább, ahogy eddig is tettük.