Aki vágott vagy vágatott már ki fát, biztos hogy feltette magának a kérdést, hogy mi legyen a megmaradt tuskóval. Maradjon? Ássam ki vagy válasszam a tuskómarást? Mindhárom opció egy lehetőség a maga előnyeivel és hátrányaival.
A legtöbb hátránnyal egyértelműen a tuskó meghagyása jár. Ötletes dolgokkal funkciót adhatunk a fatönknek, de idővel elkerülhetetlen, hogy elinduljon a korhadás, rontsa kertünk képét, útban legyen, balesetveszélyessé váljon.
A kiásás mellett szól, hogy (gyökérzettől függően) akár az egész gyökérzetet el tudjuk távolítani. Erre lehetőségünk van kézi vagy gépi erővel. A gép egy jó megoldás lehet, ahol a terepviszonyok engedik, viszont ha nem fér be a munkagép a kertbe, vagy nem akarjuk, hogy ez a művelet kárt okozzon az udvar többi részében, akkor maradnak a jó öreg kézi szerszámok. Biztos mindenki látott már szomszédot, ismerőst hajnalban kiköltözni a tuskójához egy szál lapáttal, csákánnyal, baltával, esetleg láncfűrésszel. Ott volt reggel, délben, de még lehet este is, mire eltávolította az összes maradványt, ha egyáltalán sikerült neki.
A legtöbb előnye egyértelműen a tuskómarásnak van. A szélsőségektől eltekintve szinte bárhová be lehet velük férni, biztonságosan lehet manőverezni. Gyors, költséghatékony megoldás. A keletkezett apríték is sokoldalúan felhasználható, visszajuttatva a gödörbe vagy a kert bármely részsére hasznos tápanyagutánpótlást nyújt növényeink számára, de ha nem tart rá igényt a tulajdonos az elszállítása is könnyen megoldható. Apró hátránya, hogy a gyökérzet egészét nem lehet eltávolítani vele, viszont a tuskó helyét így is jól fel lehet használni.