Kilátogat a kertbe, számba veszi a tavaszi teendőket, a nyaralótulajdonosok megejtik az első szemléjüket, és terveket szőnek, hogyan szépíthetnék meg kertjeiket. 

  Ahogy mászott fel a hőmérő mutatója, úgy emelkedett a megkeresések száma is a héten. Tuskómarások, fakivágások, faápolások iránt volt a legnagyobb az érdeklődés. Ha így folytatódik, nem fogunk unatkozni tavasszal, az biztos! 

  A hét eleje kisebb munkákkal telt, faápolás, kisebb fakivágások, kertrendezés. Majd csütörtökön Tihany felé vettük az irányt, ahol egy idős, 15-20 méter magas dió várt minket. A tulajdonos, bár nagyon sajnálta, de a fa kivágása mellett döntött, környezetbiztonsági okokból. 

  Megérkeztünk, előkészítettük a felszerelést, megtankoltuk a fűrészeket, majd újra szemrevételeztük a fát, és elkezdtük a terv felállítását. Szerencsére a fa csurgóterületén csak egy villanyóra, és egy kisebb lámpaoszlop volt, az is csak a fa egyik oldalán. Máté a második dobásból feljuttatta a dobózsákot a kiválasztott ágvillába, míg én megépítettem az alsó stand pontot, és az eresztőbakot. Megtörtént a felmászás SRT technikával, majd elkezdte a lebontást. A déli és a keleti oldalt eresztés nélkül, az északi és nyugati oldalt az ágak megkötözésével bontottuk le. Ezt követően a törzset is biztonsággal ledaraboltuk, és jöhetett a takarítás.  

  Az ágakat kupacba rendeztük, a törzset felpakoltuk az autóra, és mire az apróbb maradványokat is összegereblyéztük megérkezett a kolléga, aki elszállította az ágakat.  

  A tulajdonos elégedetten búcsúzott, mi pedig elindultunk haza, a megérdemelt pihenés felé.